Nem vagyok ott a Dream Theater koncerten, mert mára kaptam időpontot az orvostól. Így tehát orvoshoz mentem, és cserébe egész nap őket hallgattam - kivéve amikor klasszikus válogatást. A másik, ami miatt nagyon morcos voltam / vagyok, hogy Kedvesnek nemsokára születésnapja lesz, és kitaláltam neki egy egészen nagyszabású bulit (azért nem írom le, konkrétan mit, [...]
[Tovább] // nyifogások [1]Anyuméknál születtek kiscicák, öt darab, vörösek, és szerető gazdit keresnek. 1-2 héten belül elvihetők. Akit érdekel, vagy ismerősét érdekelheti, kérem írjon kommentet emailcím meghagyással, és felvesszük a kapcsolatot. Kép alább és itt:
[Tovább] // nyifogások [3]Úgy tűnik, Airbusok potyognak az égből, azért én felülvizsgálnám az okosok helyében, hogy kell-e még forgalomba állítani ilyen tohonya jószágot, ha ilyen rossz a statisztikája…
Ma elvittek egy kis vörös szőrkupacot az ötből, kicsit bús volt látni és hallani azt az értetlenkedő nyávogást, amit a tesók csaptak, meg amit a kiválasztott nyomatott, de remélem, hamar mindenki megérti, hogy ez így jobb. Ugyanakkor élmény volt látni a sok kis rohangászó, felfelé mutató antenna-farkincás tüneményt, alább képek (kettő még mindig vár a szerető gazdijára!):
Kedvesnek meséltem arról, hogy Daniéknál a kisebbik macska rendszerint felmászik az ajtóra, és onnan szemléli a világot összekuporodva. Ezt persze rögtön ki kellett próbálni az együgyű cicánkkal, aki megadóan tűrte azt, hogy felkerül az ajtó félfára - mert természetesen nem önszántából ment fel -, tartva van - mert elég instabilan létezett ott fent -, illetve lekerül onnan - terpeszre tárt mancsokkal közelített a talaj felé, és roppant mód megnyugodott amikor földet ért. Azért valamennyire büszke vagyok rá, hogy kibírta olyan éktelen ordibálás nélkül, mint amit fürdetéskor csapott.
Nos, megnéztem, sőt, végignyáladzottam az egész Transformers 2-t, és imádtam, biztos nem utoljára láttam, ki jön el velem még megnézni? Oké, tudom, nehéz egy hardcore fanatikussal bírni, meg pláne a szavára adni, komolyan, nem tudom eldönteni, melyik volt jobb, az első vagy most ez, istenem, fantasztikus volt…! Igaz, hogy sok helyen kvázi újrahasznosították az előzőt, vagy már szerepelt jeleneteket, voltak klasszikus visszatérő zenék (nem pedig zenei motívumok, ami pedig elegánsabb lett volna), de nem érdekel, mert rengeteget szerepelt Bumblebee, és iszonyúan aggódtam, hogy neki ne legyen baja, és csöpögésből kicsit sok volt, de akkor is, álomszép volt, és nagyon jó volt a zene, és utálom hogy nem hozzák be IMAX-ban, és jaj, kötelező darab. Nézegessetek plakátokat és hallgassatok zenét (bár ez még az előzőből van, de ez a legjobb).
És akkor most pedig mindenki táncol és/vagy ugrál. Háromra. 1…2… MOST!
Július elsején ismét koncertre fogok menni, mégpedig a Dream Theater Sportaréna-beli koncertjére. Meghallgattam a Black Clouds And Silver Linings c. legújabb alkotásukat, és a fiúk megint meggyőztek arról, hogy nekem élőben is meg kell őket hallgatnom. Aki jön a Sportarénába, itt a kommenteknél jelezze, milyen jegye van / lesz, illetve hogy van-e kedve csatlakozni.
Mostanában valahogy megint minden kezd a helyére állni. MSE-nek megint van kisautója, ami épp időszerű volt, mert az utóbbi napokban két szóra (Honda, meg Jazz) csökkent az amúgy elég bőséges szókincse, és ez frusztráló volt, különösen ha figyelembe vesszük, hogy beköltözött a mi szobánkba a gyárban, és így még több időt töltöttünk együtt. Aztán, most mivel nincs döntés abban a projektben, amiben olyan nagy erőkkel dolgoztam, és még nem kezdhetek neki annak, amit kieszeltünk páran, rákerültem a Nagy Ügyfél egyik projektjére, és így most már a csapatunk 90%-a a Nagy Ügyfél valamely projektjén güzül, én meg is mondtam a fiúknak a bányában, hogy egyszerűen ennyi munkaráfordítás után nincs más választása a cégnek, minthogy jövőre a Nagy Ügyféltől befolyt pénzekből visz minket nyaralni Hawaiira. Vagy ha ezt nem is, akkor legalább ebből normalizálják a fizetéseket. Kicsit szkeptikusan fogadták a nagy optimizmusomat, az meg kimondottan meglepett 1-2 embert, hogy nem dühöngtem - régi szokásomhoz hűen - amikor kiderült hogy még mindig húzódik a döntés, illetve, amikor kiderült, hogy 1,5 hónapnyi munkánk ki lesz mostan iktatva, de azt hiszem, ez az akupunktúrán kapott nyugtató szúrásoknak tudható be, olyan higgadt vagyok, mint akit leszedáltak. Más kérdés, hogy amikor épp nem járok akupunktúrára, akkor is nyugi van, meg mérlegelés, még a végén letagadhatom, hogy a Kos jegyében születtem.
El akartam még mesélni, hogy voltunk előző héten Szentendrén, az a hely továbbra is olyan, mintha egy kis darabot kiemetek volna egy görög szigetből, és letették volna a Duna partján… :o) Imádom. Na és ott sikerült vennem egy olyan szemüveget, mint ami a Ray-Ban klasszikus pilótaszemüvege, jól ki is lettem nevetve, meg Kedves mindig mondja, amikor kienged az ajtón, hogy “jó igazoltatást, biztonságos közlekedést”, de nekem tetszik, különösen azért, mert az eddigi plazacica szemüvegeimmel ellentétben ez a látóterem egészét sötétíti, és nem kell hunyorognom. Meg végre találtam olyan topánt, ami nadrághoz is megy, meg szoknyához is, és még jól is néz ki - bár azt hiszem, engem üldöznek a rózsaszín topánok, igaz, ez csak részben rózsaszín, de akkor is. Meg azt is el akartam még mondani, hogy olvastam egy könyvet, aminek “A rabbi szerdán megázott” a címe, és valami hihetetlenül tüneményes, logikán alapuló kis regény, amiben a klasszikus sztereotípiák szerinti zsidó emberek története elevenedik meg, nagyon aranyos. A másik könyv, amit most olvasok, az egy magyar szerző műve, a Budapest Noir, ami viszont egy vérbeli krimi, Gömbös halála utáni rövid periódusban, sok kávéházas és fotós jelenettel, és sötét éjszakákon átívelő nyomozással egy gyilkosság után.
Meg-meg, sikerült meglepnem a Kedvest, ugyanis a Star Trek film megtekintése után rákaptam az Enterprise c. sorozatra, amit együtt szoktunk esténként nézni, és teljesen odáig van, hogy nekem az tetszik, lévén korábban mindig megmosolyogtam, hogy Ő ilyeneket néz. Hát, vannak sorozatok amikhez meg kell érni - vagy el kell fogadni gyermeki énünket?… Erről jut eszembe, foglaltam jegyet a kedd esti Transformers II premierre, feliratosan, mert a csávó szinkronjától falnak megyek, és alig várom, és olvastam hogy van egy nyereményjáték, csak egy játékfigurát kell venni sokért, és lehet nyerni egy másikat - nos megnéztem a potenciális játékfigurákat, és hát botrány a minőségük, nem fogok nyerni, rájöttem. Viszont amitől még falnak megyek, az annak a szőke újságírónőnek (vagy minek) a regénye, amit minden metró mozgólépcső mellett plakátolnak, hogy leszek-e a barátnőjük, basszus, ez óvodában volt divat, így direktbe rákérdezni ilyesmikre, meg hát amúgy is viszketek az ilyen rózsaszín “nőcis” dolgoktól, broáf. Ez komoly, hogy ilyen kampánnyal felnőtt nők a célközönség? Van aki még vevő erre, és a klimaxon innen van? Brrr.
Erről jut eszembe, a héten Lua kódot is írtam - akik nem tudnák, Lua-ban íródott a WOW, meg még pár játék -, hát egyelőre még inkább estimese gyanánt olvasgatom, mint hogy írjam, bár alapvetően logikus, csak nem egy másik, régebbi nyelvvel összekeverve. Na mindegy, az élet így izgalmas, csak lassabban haladok vele. :o)
Félelmetes, hogy már kora reggel az emberek mennyire agresszívek. Én még fel sem ocsúdtam, még ágyformám volt, amikor baktattam a Nyugatinál a mozgólépcső felé, mire jön egy kedves idős hölgy, és a körömreszelővel élezett könyökét az karomba mártotta, csak hogy ő előbb érjen a mozgólépcsőhöz, mint bárki más. Nem esett jól, na.
Íme két videó a macskáimról, amint nagyon harciasan vadásznak :o)
*
Szokás mondani, hogy a csúcson. Sajnos, ez már elmúlt az SzDSz esetében, és így végig kell élniük azt a bukást, amin most keresztül mennek, kezdve azzal az igen sajnálatos ténnyel, hogy a saját szavazóik is elfordulnak tőlük. Ez azért elég ciki, nem, srácok? Nem tudom megmondani, mit tennék, ha a helyükben lennék, mert szerencsére nem vagyok politikus, és nem szeretem a mi-lenne-ha kérdéseket. De azt biztosan tudom, hogy - az elkeseredésen már túl vagyok, ezért - kiábrándító, ami most zajlik politika címén Magyarországon, politikai elitről, mint olyanról beszélni, nem igazán érdemes. Nagyjából mindegyik értékelhetetlen, kritikán aluli csődtömeg.
Az MSzP rég lejáratta magát azzal, hogy még ha lett is volna 1-2 jó ötletük, olyan tehetségesen baltáznak el mindent, hogy tanítani kéne menedzsment kurzusokon, hogy ne csináljunk valamit. Talán még ebben a bagázsban lett volna olyan ember, aki ért is a gazdasághoz, viszont olyan töketlen módszerekkel álltak neki, és annyira nem tudtak kiállni a véleményük mellett (ellenszél meg a pisilés tipikus esete), hogy egyszerűen esélyük nem volt. Ja, és azért azt sem kéne elfelejteni, hogy ha valaki a nagyközönség elé lép, legalább tanuljon meg beszélni, sőt mi több, szónokolni. Régen külön tantárgy volt, hát mostanában sem ártana pár ambíciózusabb politikuspalántának.
A Munkáspárt mint olyan önmagában is nevetséges - léteznek még egyáltalán? -, manapság már nem igazán tudnék mutatni olyan csoportot a társadalmon belül, akiknek az érdekeit képviselni tudnák. Maximum hardcore baloldali szélsőségesek szavaznának rájuk, de ezek már feltehetőleg túl vannak azon a korhatáron, amin felül én megszabadítanám az embereket a szavazójoguktól. (Például egyébként ezt sem értem, hogy miért nem logikus: ha van alsó korhatár, kéne legyen felső is, hiszen bizonyos kor felett az ember, akármilyen friss az agya, nem feltétlenül látja az aktualitásokat, és olyan kritikus kérdésekben vétózhat meg haladást, amikben pedig fontos lenne.)
Az MDF évek óta elevickél a jobb oldal partvonalán, most kicsit megerősödik, máskor kicsit elgyengül, mikor kivel és milyen kampánnyal erősítenek be. Talán az a legszimpatikusabb vonásuk - nekem -, hogy képesek hosszú távon kiállni valamiért, más kérdés, hogy minek, ha úgyse hallani a hangjukat, mert a többi elnyomja.
Az LMP-ről talán beszélni sem érdemes, nekem nem attól lesz egy párt vonzó, hogy odapakolnak három tökismeretlen arcot két softbox elé, kedves mosoly, katt, retus, szlogen fotosopban, plakát. Totál nem lehetett tudni, mi a programjuk, mit akarnak, nekem az nem indok egy X behúzására, hogy tudom, hogy szerintük más kéne legyen a politika. Ja, eddig elég sokan eljutottunk már, na de az oda vezető út nem mindegy, ezt kéne kommunikálni. Előbb nekik is el kéne menni mindenféle kommunikációs tréningre, amit el is végeznek, nem csak melegszenek rajta, és ha ez megvan, talán több lövésük lenne arról, mit hogyan kéne elérni. Mondom, talán, ez ettől még nem biztos.
A Jobbik, hát na őket komolyan mondom, nem értem. Nem fér a fejembe, hogy egy XXI. századi Európában hogy tarthat bárki vállalhatónak egy olyan hozzáállást, mint az övék. Szóval, azt azért be kéne látni, hogy a Föld behatárolt méretű, a rajta leledző területek szintén, és a jelenlegi állapotok szerint a rajta elhelyezkedő országok befogadóképessége is korlátolt. Továbbá, azt is figyelembe kéne venni - töri óra, ha esetleg nem lett volna meg -, a magyarok úgy kerültek a Kárpát-medencébe, hogy még akkor hunokként idecsörtettek, menetközben lekaszaboltak mindenkit, és kinevezték ezt a placcot otthonnak. Aztán mivel ez a hely itt egy ilyen kvázi választóvonal a kereskedők számára, elég sokan császkáltak errefelé, a letelepedett hunok meg kavartak mindenféle egyéb nemzetiségű csinos lánykával meg fiúkával, aztán elég vegyes társaság itt, amiből kialakult a magyar nemzet - szóval ezekután azt állítani, hogy ez az ország a magyaroké, és ezzel kvázi kizárni pár népcsoportot, elég nagy sutaság, mert pont hogy mindenkié ez a terep, ha mindezeket figyelembe vesszük. Sőt, azt sem ártana figyelmen kívül hagyni, hogy pont a cigányság elég sokat tett hozzá a kultúránkhoz, csak akkor még megbecsültebb tagjai voltak a vándorló néptömegeknek (ja, ez régen volt ám). Sőt, a zsidóság meg tényleg ért a pénzhez, és inkább haverkodni kéne velük, mint ellenségeskedni, mert a segítségükkel talán még túl is élhetnénk valahogy ezt az anyagilag elég tré periódust. Az meg, hogy ilyen-olyan ruhákban masíroznak a szimpatizánsok, elég szomorú, mert nem veszik figyelembe, hogy ez pár úgy amúgy tiszteletre méltó polgártársnak igen nagy szívfájdalmat, esetenként félelmet okoz, mert lehet hogy nem zsidó, de attól még emlékszik, mi volt pár évtizede, és nagyon nem kívánja azt vissza. Szóval ez olyan, hogy ha én nem ijesztgetem őket, ők se ijesztgessenek engem. Azt meg nem tartom kifogásnak, hogy “de hát csak a felvonulásban nincs semmi ijesztő, mert csak felvonulnak” - ja, ahelyett hogy mondjuk dolgoznának, vagy tennének valami hasznosat, ültetnének egy fát, például. Meg hát pont ezek a szép emberek szokták kifogásolni a melegek felvonulását - az ugyanolyan felvonulás, bocsi. Ha a kopaszok az árpádsávjukra büszkék meg a magyarságukra - mint fentebb leírtam, ez meg így elég vicces -, akkor a melegek hadd legyenek már büszkék a melegségükre. Ugyanolyan hülyeség mindkét esetben valami olyanra büszkének lenni, amiről nem tehet az ember, szóval én mindkettőt kinevetem, de hát ezek meg nem veszik észre magukat.
És végül a Fidesz, akik nálam akkor dobták el a lasztit, amikor pár éve a MIÉP-pel kezdtek cimborálni. Nem lett volna különösebb bajom egy konzervatív, de azért korrekt párttal, ehelyett egy gyűjtőpárt lettek, akik szép lassan behabzsoltak minden jobboldali szélsőséget - csodálom, hogy a Jobbik még bírja -, és nagyon úgy fest a vezetőjük nyilatkozataiból, hogy egypártrendszerre törekszenek, amire láttunk már egy pár példát a történelem folyamán, és én személy szerint köszi, de nem kérek belőle. Észre kéne venni, hogy ugyan manapság még mindig van, akinek fontos a vallás, viszont korántsem olyan meghatározó már, mint pár évszázada, amikor ez alapján fogtak össze nemzetek. Lehet, hogy a szentmisékre párszázezren összegyűlnek a Vatikánban, meg megnézik a tévében - de nem imádkozik, és nem hisz komolyan, szívből minden második ember Magyarországon. Azt is be kéne látni (és szerintem ha hatalomra kerülnek, gyorsan be is fogják látni, csak majd másképp csomagolják, például úgy, hogy “az előző kormány által kialakított rendszernek köszönhetően ránk maradt egy csomó államadósság, és emiatt kell adózni”), hogy az adókat azért kell emelni, mert hatalmas az államadósság, amit az előző rendszer (ti. 1989 előtti rendszer) felhalmozott, és még itt ez a nyavalyás IMF hitel is. Nem lehet adócsökkentéssel elérni, hogy jobb legyen, mert lehet hogy a kisembernek egy ideig jobb lesz, viszont ha nincs mi fenntartsa az államot, akkor egy idő után a kisembernek se lesz jó, mert nem lesz hol és miből élnie. Ezért lenne az megfelelő, ha inkább mindenféle demagóg duma helyett azt hagyná akárki, aki kormányon van, hogy a munkavállalóknak több maradjon tisztán, adózás után, és egyre több embernek érje meg dolgozni munkanélküli segély helyett, a munkaadóknak pedig megérné egyre több embert alkalmazni. Ugyanis, ha egyre több ember adózik, és a cégek egyre több ember után adóznak - igaz, egyénenként ugyan kevesebbet -, összességében megérné az államnak is, hiszen lehet hogy fejenként kevesebb lé fut be, viszont összességében jóval több lehetne. Például, nem 3 millió fehéren dolgozó tartaná el az összesen kb. 10 millió lakost, hanem mondjuk ez az arány5 millió a 10 millióhoz emelkedne. Azért mindjárt szebben hangzik. De hát, nem fűzök túl sok reményt ehhez, benne van a pakliban, hogy a Fidesz bebetonozza magát ide, remélem, még azelőtt el tudunk menekülni külföldre, hogy visszatérne az ország elhagyását engedélyhez kötő rendszer, amiben meg ugye volt már részünk. Csak aztán, ha igazam lesz (ne legyen!), ne legyen meglepődve senki, ha nem lesz kin behajtani a mindenféle zsét, ami a különféle bányákhoz meg egyebekhez kell, mert ugye ki fog maradni: a jobboldali szimpatizánsok, akik vagy nem dolgoznak (mert ugye masíroznak), vagy nem dolgoznak annyit / annyi pénzért, hogy abból kellő mennyiségű adó folyjon be, illetve azok, akik nem tudnak miből elmenni innen, annyira szegények, ők meg adózzanak a különböző segélyekből? Szóval nem mondom hogy kiváncsi vagyok, mi fog ebből kisülni, de legalábbis érdekesnek nevezem.
Meglátjuk mi lesz itt, de remélem, ha már általam élhetetlennek bizonyul ez az ország, már rég nem leszek itt a szeretteimmel együtt. Sajnálom egyébként, hogy ilyen balfék a politikai banda, mert alapvetően szép ország ez, és szeretek itt lakni. Olyan opció nincs, hogy elhajtjuk ezt a sok barmot a fenébe, és valami tisztességes, nem hataloméhes csapatot teszünk oda? A mostaniakra úgyis kár pazarolni a Parlament elektromos számláját…
Épp boldogan olvastam az RSS-eim, amikor megláttam ezt. “Hála az égnek” - gondoltam elsőre, de egyik kollegám feltette az mindent vivő kérdést: mivel töltjük le azt a böngészőt, amit akarunk, ha nincs semmilyen lehetőségünk letölteni, és nem csináltunk backupot előző állapotunkról? :o)
Hát, megvolt az értékelés. Mint minden ilyen esetben, most is fent volt az adrenalinom a topon, nem tudom, valahogy egyszerre félem is és vágyom is az ilyen értékeléseket. Azzal tisztában voltam, hogy nem lennék már itt, ha nem lennének velem valamilyen szinten megelégedve - na most engem ez a szint érdekelt. Nagyjából sikerült belőnöm az önértékeléssel a helyzetet, alig 1-2 kérdésben kellett konszenzusra jutnunk, és összességében jót beszélgettünk. A saját csapat egyelőre még levegőben lóg, de már megkaptam a lehetőséget arra, hogy bizonyíthassak - én pedig úgy gondolom, hogy képes leszek rá.
A baleset alatt végiggondoltam egy pár dolgot, és az egyik sarkalatos pont, amire jutottam, az a higgadtság, nyugalom, és nem-fejjel-a-falnak problémamegoldás elsajátítása. Ezt gyakorlom a baleset óta, létezésem minden percében: régebben folyton siettem, kapkodtam, pl. majd’ megvesztem a dühtől, ha valaki elém vágott a mozgólépcsőn, most viszont szépen, a saját tempómban haladok az utamon, aki akar, előzzön meg, nem sietek sehova - csak hogy egy példát említsek. Most igyekszem a munkámban és a magánéletemben is inkább a nyugalomra, folyamatosságra törekedni, és nem kapkodni - hát igen, fejlődni kell, de szerintem elindultam egy jó ösvényen. Pl. most már csak olyanon húzom fel magam, amin érdemes. :o) Mondjuk első pozitív hatás már megvan: nincs hasfájásom olyan sokszor, mint régen. Lehet, hogy a régi tempómhoz képest lassabbnak tűnök - magamnak biztosan -, viszont több időt hagyok az egyes problémák átgondolására, megoldására, és összességében még mindig ugyanannyi (ha nem több) dolgot tudok elvégezni egy nap. Jobb érzés, kiegyensúlyozottabb vagyok tőle. Ennek egyébként azért örülök különösen, mert úgy tudom, hogy a kiegyensúlyozottságban élő emberek még könnyebben fogynak. Szóval már csak ezért is érdemes a zenre törekednem. :o)
Lényegében egy nagy előnye volt a bohrzalmas tatarozásnak, hogy így most leszedtük a régi, Borzas által szanaszét-szaggatott szúnyoghálót, lesöpörtük a koszt, raktunk fel új szúnyoghálót - immár a konyhába is - és letakarítottam az összes ablakot, szóval most dől be a fény - mintha eddig nem tette volna. :o)) Szóval ha azt vesszük, a trehány munkások tettek nekünk egy szívességet: megcsináltuk a tavaszi nagytakarítást, elhúzogattam a bútorokat, úgy porszívóztam, mostam fel, Borzas meg élvezettel fetrengett a klóros talajon.
Tegnap meg volt egy tökjó buli, amin hallottam egy remek hírt, aminek persze akkor fogok igazán örülni, ha ténylegesen bebizonyosodik, addig csak titkon hevesebben ver a szívem, ha rágondolok, meglátjuk mi lesz. Hétfőn meg vissza a gyárba, furcsa lesz ennyi pihenő után, de remélem azért hamar visszarázódok.
Most nemsokára megyek Esztergomba, szóval remélem, mire hazaérek minden kedves blogos ismerős blogja teli lesz azzal, hogy mi újság.
Megvan, mi a rosszabb annál, mint amikor mocskot hagynak az ablakodon: amikor egy szomszéd arra jön haza vidékről, hogy lemaradt a felújításról, és éjjel fél 9-kor a lépcsőházban dübörögve takarítja a szemetet, és amikor szóvá mered tenni, hogy hangos, akkor még te vagy a hibás, amiért éjjel fél 9-kor már pihenni merészelnél.
