Arról, hogy figyelnek és óvnak
Akik ismernek, tudhatják, hogy nem vagyok vallásos, de abban hiszek, hogy Valaki, vagy Valami figyel, és vigyázza a lépteinket. Történt, hogy a Kedves szüleivel elmentünk egy extrémparkba bohóckodni. Én mindentől félek, ami picit is veszélyes, hiába van rögzítve, de egy dolog nagyon megfogott, úgy hívják: terepbuggy (ejtsd: terep-bággi). Ez lényegében egy csövekből és nagy motorból, két ülésből, kormányból, egy fék- és egy gáz pedálból összetákolt valami, biztonsági öv van benne természetesen. Na ezt, gondoltam, ki kéne próbálni. Első körben Kedves anyja vezetett, nem azért, de ritka rosszul, nagy fék, nagy gáz, dülöngéltem mint a bólogatós kutya, sok lejtő, nagy dülöngélések az erdő terepadottságai miatt, de azért nagy kaland volt. Visszafele én vezettem. Nincs jogsim, de anyám, hatalmas érzés volt! Szaladtam is venni a következő körre a jegyet. Ekkor Kedves csüccsent be mellém, első körben eljött a túravezető, aztán magunkra hagyott.
Kiegyensúlyozottan, szépen, tempósan vezettem, egészen elképedtem magamon. Egy kanyart, ami a dombra vitt fel, szépen bevettem - és ekkor történt a baj: elfelejtettem fékezni és visszakormányozni, és szép lendülettel nekiszaladtunk egy fának. A bal térdem nem tudtam mozgatni egy ideig, a biztonsági öv mélyen bevágott a nyakamba, és adrenalinsokkot kaptam. Sírtam, káromkodtam, haza akartam menni. Kedves átvette a vezetést, vissza indultunk. Aztán az egyik nagy térnél visszakértem a kormányt.
Ha akkor nem győzöm le a félelmem, feltehetőleg soha többé nem lettem volna képes autóba ülni, nem hogy vezetni. De nagyon megtanultam a leckét: körültekintés, koordinált mozgás, összpontosítás, és semmiképpen nem szabad elszállnom az amúgy egyértelműen adott remek vezetési képességeimtől. Jobb volt most megkapni ezt a pofont, megsebesülni, és fizetni a jármű javítási költségeit, mint később az önteltségtől elszállva belefutni egy akár halálos kimenetelű balesetbe a közúton.
Persze még egy tanulsága volt az esetnek: mindig hallgatnom kell az ösztöneimre. Ha nem akarok vad dolgokat kipróbálni, akkor akárhogy szívatnak hogy gyáva vagyok, nem szabad kipróbálnom.
5 Nyiff:
Asszem Angyalnak hívják, mindenkinek van egy:)
Nagy Testvér. Na jó, vigyázzatok magatokra, hékás!
“nagyon megtanultam a leckét: körültekintés, koordinált mozgás, összpontosítás”
Ez mind valóban nagyon fontos. Akinek nincs érzéke a vezetéshez, és legalább egyszer nem gondolja végig az utolsó csavarig, hogy mitől megy és áll meg egy autó, annak hasznos is lehet. Kellően nagy erőfeszítéssel jól elvezethet egy max 80 lovas autót. Attól nem nagyobbat, mert az erős kocsi menni akar és menni fog, bármit is csinál vele az ember.
Sokan nem értik meg, mitől lesz egy másfél tonnás fegyver az autó. Jobb az ilyet végiggondolni, mielőtt a kormány közelébe ül az ember, sokkal hasznosabb, mint megölni a szembejövőt.
Na ezért nem lesz autóm… Az én közelemben amúgy sincs semmi biztonságban, mindent felborítok, kiöntök, stb., az is csoda, ha egyszerre egy dologra oda tudok figyelni. Azt hiszem, mindenki jobban jár vele, hogy nincs jogosítványom. :-) (Még biciklivel sem merek közlekedni a városban. :-P)
Lovaknál pont így van: amint leesel, muszáj visszaülnöd, hogy ne maradjon benned a félés. :)