Nyávogós népség
Azt bírom a macskákban, hogy órákig képesek egy tenyérni helyen összegömbölyödve ücsörögni és szemlélni valamit, amit kiszúrtak maguknak, legyen az egy muslica, vagy egy csillogó porszem, és vérig vannak sértve, ha odébbrakod a megfigyelőállásukról őket. Meg azt is bírom bennük, hogy amikor veszek a két macskának két ugyanolyan plüss alvópárnát, akkor az egyiket le se lehet vakarni róla, azt dagasztja, tisztogatja és abban hajlandó csak álomba szenderülni, a másik meg vagy tesz rá, vagy alá bújik be. Továbbá az is tetszik, hogy ha megeresztem nekik a vízcsapot, hogy csöpögjön, akkor az egyik órákig képes vízcsepp-vadászatot tartani, a másik meg egyértelmű értetlenkedéssel és kis lenézéssel szemlélni az eseményeket. Az is jópofa, hogy mindig ott vannak, és azt csinálják, amit mi: ha fürdőben fürdünk, ők is tatarozzák a küllemüket, ha mosogatunk a konyhában, ülnek a mosogató szélén és ellenőrzik az alaposságot, ha számítógép előtt ülünk, figyelik a kurzor mozgását, de legalábbis a monitor előtt alszanak, ha filmet nézünk, ők is nézik (tegnap Macskafogót néztem, és áhítattal várták a fordulatokat, az eseményekkel együtt mozgatták a fejüket). Azt kimondottan becsülöm, hogy az egyikük annyira alaposan takarít el mindent maguk után, hogy még a száraztápos tálat is “bekaparja”, magyarul a levegőt kaparja rá. Imádnak felülni a hűtő, vagy a szék tetejére, és onnan kibámulni az ablakon - ehhez a kis mancsukkal odébbtolják a függönyt, és kidugják a két lap közt (szalagfüggönyünk van) a fejüket, a testük meg “bent marad” a szobában). Az is helyes, amikor be akarnak jönni a fürdőbe, nem az ajtón levő kis résen bújnak be, hanem az egyik mancsukkal elhúzzák az ajtót, bedugják a fejüket, és utána jönnek be - viszont ki már a lyukon jutnak. És az a legtüneményesebb, hogy este, amikor hazaérek, a cicák ott ülnek az ablakban, és figyelik a járókelőket, és amikor meglátnak, felállnak az ablakpárkányon, nyújtóznak egyet, és tudom, hogy akkor szaladnak az ajtó melletti kis székhez, hogy azon ücsörögve elsőként üdvözöljenek hazatértemkor. :o)
2 Nyiff:
Hogy ez mennyire igaz :).
Az én macsekom is az ablakból kukkol, mikor hazaérek, és amint bemegyek a házba, rohan az ajtóhoz, és elterül, mint egy kis lábtrölő, alig tudok bemenni tőle.
Ezen kívül vonzódik a magas helyekhez, a legmagasabb polc tetején szeret ülni, és mivel most nagyimmal nyaral, a nyaralóban a könyvespolc üres részén és az emeletes ágyon szeret ejtőzni. A könyvespolcon egyik barátnőm le is fotózta, s megállapítottuk, hogy betehetjük Ikea-katalógusba a képet: pl. könyvek, dísztárgyak, macska tárolására alkalmas polc képaláírással.
Ha szeretnék egy nyugodt habfürdőt venni, és magamra csukom a fürdőszobaajtót, őkelme addig nyávog, míg be nem engedem - függetlenül attól a ténytől, hogy kifelé menet ki tudja préselni a kis valagát az ajtó alján lévő lyukon. Az első sorból szereti figyelni fürdésem izgalamas folyamatát, felugrik a kád szélére, körbesétál, közben vidáman a vízbe pofoz minden habfürőt és egyéb flakont, amit ott merészelek tartani. Egyszer-kétszer megjárta ugyan, mivel a síkos szélről belecsúszott a vízbe (olyankor az én gyönyörű hosszúszőrú macskám egy rosszul táplált borzas patkányra emlékeztet, és pánikszerűen hagyja el a helyiséget), de ez nem tartja vissza attól, hogy újra meg újra belevágjon ebbe a kalandba. Hát lehet őket nem szeretni?!