A könyv, ami nem akarja hogy elolvassam
Kedves még jó egy hónapja a kezembe nyomta Asimov Alapítványát angolul, hogy olvassam el, mert milyen remek, mesélt is belőle részleteket, amik igazán izgalmasan is hangzottak - de sosem éreztem égető szükségét, hogy elolvassam, csak azért, mert alapkönyv. Meg egyébként is, mostanában teljesen ráálltam az ilyen japán kultúrkörös munkákra, úgy mint Truancy, Battle Royale, Idegenek, Tokió, és még sorolhatnám. Aztán egyik reggel rászántam magam, hogy akkor majd most. Erre beállt mellém az egyik kollegám, hogy akkor menjünk tovább együtt, és beszélgessünk. Ugyanaznap este találkozóm volt, és azért nem tudtam olvasni. Aztán egy hétig betegállományban voltam, és vagy aludtam, vagy haldokoltam, vagy Született feleségeket bambultam. Tegnap meg olyan rohadtul csípett a szemem, hogy ihaj, de elküzdöttem magam a 15-ig oldalig, a Battyhány - Örs vezér tér távlatában, szóval kimondott hősnek éreztem magam. És csak annyit tudnék mondani, ha bárki megkérdi, hogy miről is szól eddig, hogy valami srác a disszertációjához interjút akar készíteni valami öreg matekzsenivel, és emiatt űrugrik. WTF?!