I love my job
Hosszú idő után először vettem fel a bokáig érő fekete kapucnis szövetkabátom. Hosszú évek hagyományaival szakítva, most fekete sál helyett kötött türkizt tekertem a nyakam köré, és a rózsaszín pompomos kötött sapka helyett szürke ellenzős sapeszt nyomtam a fejembe. A pompomos sapka ideje még nem jött el, ő a zimankó ellen véd. Fúj a szél, és átfagytam, de akkor is jó érzés járt át, ahogy zötyögtem a villamoson.
Sok-sok hónapja szenvedtem azzal, hogy míg a kollegáim nagy része tud scriptelni is, én csak a kódoláshoz és a grafikához értek, és nagyon vacak érzés, amikor megrekedek egy munkafolyamatban, és másokat kell kizökkentenem a rutinból segítség kéréssel. Szerencsére ez olyan csapat, amely tagjai nem bánják, ha egy-egy kedves csevejjel vegyítve segítenek a rászoruló kollegán. De ma, ma olyan történt ami felé ugyan éreztem, hogy haladok, de mindig csak álom volt: scriptet írtam. Olyan hibákat tudtam javítani, amiket eddig nem. Az alkotás nagyszerű, felemelő érzése járt át ma egész nap, és láttam, ahogy fokozatosan életre kell a kezem alatt a produktum. Nagyon rég éreztem ilyet. Azt hiszem akkor volt legutóbb ilyen, amikor először retusáltam úgy egy fotót, hogy elhittem, hogy a retusálás eredménye a valóság, és mégis sokkal jobb lett. Ilyenkor nagyon büszke vagyok magamra, és megveregetem önnön vállamat, és érzem, hogy van miért tolni a szekeret. A havi betevő megkeresése mellett valami maradandót alkotni, azért ez nem utolsó érzés.
4 Nyiff:
Egyből Emilyre asszociáltam Az ördög Pradát viselből, i love my job, i love my job. :)
Na jólvanakkor, nem véletlenül adtam ezt a címet. Más kérdés, hogy én tényleg love my job.
Megint félsz, hogy melóhelyről olvassák a blogod?:D
Hülye. :o))